A kis- és közepes nyomások tartományában előnyösen alkalmazható a lapátos energia-átalakító, főként a csúszólapátos szivattyú. Nagy előnye a fogaskerék szivattyúval szemben, hogy konstrukciójából adódóan kisebb mind a zajszintje, mind a térfogatáram egyenlőtlensége.

 Lényegében a házban a tengelyhez képest excentrikusan elhelyezkedő állórész-gyűrűből és a tengellyel együtt forgó, lapátokkal ellátott forgórészből áll. A kiszorított térfogatot a forgórész, a lapát, a gyűrű belső felülete és az oldalsó vezérlőtárcsa fogja közre.

A kiszorított térfogat ott a legkisebb, ahol a forgórész és a gyűrű közötti távolság a legkisebb. A forgórész forgó mozgása során a kiszorított térfogat növekszik. Mivel a lapátok pontosan követik a gyűrű vonalát, a kiszorított térfogat tömítése majdnem tökéletes, vákuum alakul ki. A kiszorított térfogatot oldalsó vezérlőrések kötik össze a szívócsonkkal. A vákuum következtében folyadék áramlik a kiszorított térbe.

A szivattyúban, ha elérte a maximális kiszorított térfogatot, a szívócsonkkal való összeköttetés megszűnik. A további forgómozgás során a kiszorított térfogat csökken. A vezérlőtárcsa oldalsó rései a folyadékot egy csatornán keresztül a hidraulika szivattyú nyomócsonkjához továbbítják. Ez a folyamat tengelyfordulatonként ismétlődik.

A geometriai munkatérfogat a forgórész forgáspontjának és az állórész középpontjának távolságától, az excentricitás mértékétől és irányától függ. Ez a távolság – a szerkezeti kialakítástól függően – üzem közben állítható, így állandó és változtatható térfogat-kiszorítású szivattyúkat különböztethetünk meg. A geometriai munkatérfogat változtathatóságának jelentősége igen nagy azáltal, hogy a térfogatáramok irányítása, irányváltása minimális veszteséggel végezhető el.