A nyomáshatároló szeleppel ellentétben, amely a belépő nyomás (szivattyú nyomása) nagyságát határolja be, a nyomáscsökkentő szelep a kilépő nyomást (fogyasztónyomást) tartja állandó értéken. Az alaphelyzetben teljesen nyitott szelep akkor kezd működni, ha a kimenő nyomás a beállított értéket meghaladja. A nyomáscsökkentő szelep a belépő nyomást (primer-nyomás) olyan értékre csökkenti, ill. a kilépő nyomást (szekunder-nyomás) olyan értéken tartja, amely alacsonyabb a főkörben uralkodó szabályozható nyomásnál. A szelep segítségével tehát a körfolyam egy részében a nyomást a rendszernyomásnál kisebb értékre lehet csökkenteni. Mivel a nyomáscsökkentő szelep rendeltetése az, hogy a kilépő nyomást ne hagyja a beállított érték fölé emelkedni, a kilépő nyomást a vezérlőrész (tolattyú vagy kúp) homlokfelületére irányítja, és ott összehasonlítja a szabályozórugón beállított erővel.
Működésük a nyomásirányítók általános elvén alapul, mérőfelületükre a kimenőági nyomás hat, és az ebből származó erőknek kell a rugóerővel szemben egyensúlyt tartani, ill. elmozdítani a szeleptestet.
A hermetikus zárás nem alapfeltétel, míg a kis folyadékáramok vezérlése igen fontos, ezért általában tolattyús szerkezeteket alkalmaznak. A közvetlen vezérlésű nyomáscsökkentő szelepek két- és háromutas kivitelben készülnek.

Közvetlen vezérlésű nyomáscsökkentő szelep

A közvetlen vezérlésű nyomáscsökkentő szelep elvileg háromutas kivitelben készül, tehát a szekunder kör nyomásának beállítása az állítóelemmel végezhető. Az, hogy a beállítás forgatógombbal történik, vagy védősapkás, hatszögletű menetes csappal, vagy skálázott lezárható forgatógombbal, kizárólag az alkalmazástól és a fogyasztó egyéni kívánságától függ.
Háromutas közvetlen vezérlésű nyomáscsökkentő szelepek baloldalon visszacsapó-szelep nélkül; jobboldalon visszacsapó-szeleppel

Elővezérelt nyomáscsökkentő szelep

Nagyobb folyadékáramok esetén elővezérelt nyomáscsökkentő szelep alkalmazható a nyomás csökkentésére. Ilyenkor – mint az elővezérelt nyomáshatároló szelepeknél – közvetlen vezérlésű nyomáshatároló szelepet kötnek össze a vezérlőtolattyú rugó felőli oldalával. Az elővezérlő szelep a rendszer mérőeleme.
A kívánt kilépő nyomás az elővezérlő-szelep (11) rugóján állítható be. Nyugalmi helyzetben a szelep nyitva van, vagyis a nyomófolyadék a (3) főtolattyú-betéten keresztül szabadon áramolhat a B-csatornából az A-csatornába.
Az A-csatornában fellépő szabályozandó nyomás hat a főtolattyú alsó oldalára. A főtolattyú (13) rugóval terhelt oldalán található (4) fúvókán és a (6) gömb melletti (5) csatornán keresztül a nyomás a (2) elővezérlő-szelepben ezzel egyidejűleg jelentkezik. Ugyanígy terheli a nyomás a (6) gömböt a (7) fúvókán, a (8) vezérlővezetéken, a (9) visszacsapó-szelepen és a (10) fúvókán keresztül. A (6) gömb előtt, az (5) csatornában, és a (12) rugótérben a (11) rugó beállításától függő nyomás keletkezik, amely nyitott helyzetben tartja a (13) szabályozó dugattyút. Ha p_A eléri a (11) rugón beállított nyomást, az elővezérlő-szelep működésbe lép (a (6) gömb felemelkedik az ülékről). Ennek következtében a (7) és (5) fúvókákon keresztül a szelep kimenetétől az elővezérlő-szelephez vezérlőolaj-áram folyik. A fúvókáknál kialakult nyomásesés a főfokozatban hat a vezérlőtolattyúra, és a főtolattyút a rugóval szemben mozdítja el. Elértük a kívánt csökkentett nyomást, ha az A-csatornában meglevő nyomás és a (11) rugón beállított nyomás között egyensúlyi állapot alakul ki. A vezérlőolaj visszavezetése a (14) rugótérből a tartályba külső úton, a (15) vezérlővezetéken történik.